A hétköznapi ember számára a szivattyúról, a kertben használt búvárszivattyú, gémeskút vagy éppenséggel a fizika órán hallott arkhimédészi csavar ugrik be, amely többek között a híres babiloni függőkert vízzel való ellátását is szolgálták. Ennél azért lényegesen több és működésüket tekintve bonyolultabb szerkezetek is léteznek.
Az elektromágneses szivattyú egy nem mechanikai elven működő szivattyú, amely képes minden elektromos vezetőképességgel rendelkező folyadékot mozgó alkatrészek nélkül áramoltatni, szállítani.
Az elektromágneses szivattyú története a régmúltra nyúlik vissza. A történet 1926-ban kezdődött amikor két zseni Szilárd Leo és Albert Einstein szeretett volna megépíteni egy speciális hűtőszekrényt, amely leválthatta volna az akkoriban elég veszélyesnek mondható és kén-dioxidot eregető fridzsidereket. Mivel időközben a biztonságosabb freon gáz bevezetésével okafogyottá vált a prototípus megvalósítása, így a találmányuk nem futhatott be világra szóló karriert.
Ennek ellenére a két tudós folytatta a munkát és a húszas évek végére megszületett egy a hűtőfolyadékok áramoltatására alkalmas mágneses találmány az elektromágneses szivattyú.
Mivel ebben az eszközben nincsen hamar romló és könnyedén meghibásodó alkatrész, ezért az atomipar hamar felfedezte magának ezt a remek szerkezetet. Ilyen elven működő szivattyúkat használnak hűtőfolyadék szállítására az atomerőművekben, ahol kiemelten fontos, hogy a rizikó minimális, a teljesítmény pedig állandó legyen.
Manapság viszont már az élet szinte minden területén megtalálhatók ezek a szivattyúk legyen szó az ipar vagy éppenséggel a háztartási berendezések piacáról. Gőztisztítóban vagy éppenséggel a porszívóban például az ULKA EP5, vagy káváfőzőben az EX4 ULKA pumpa.
Akik pedig így a cikk végére a benzinmotoros, átemelő vagy öntöző szivattyúkról esetleg a sima víz szivattyúkról szeretne többet megtudni, vagy ilyen termék vásárlását tűzte kis célul a közeljövőben, annak figyelmébe ajánlom a heron.hu weboldalt, ahol bővebb felvilágosítást kaphatnak a témában.