Csoki és túró együtt? Íme a magyarok kedvence, a Túró Rudi!
Sokan tévesen azt gondolják, hogy a Túró Rudi valamely ínyenc honfitársunk leleményességének a szüleménye, azonban ez súlyos tévedés. Még 1954-ben három magyar kutató kiutazott Moszkvába azzal a céllal, hogy a tejipar technológiáit és termékeit vizsgálják. Ekkor kóstoltak először egy túróvaj, cukor és csoki keverékéből álló édességet, amely a Rudi elődének számít.
Ezt követően több mint egy évtizeden át kísérleteztek és fejlesztették az összetevők kombinációját, hogy a lehető leginkább kiszolgálják a hazai ízlésvilágot. Eleinte hurkatöltő segítségével készítették el a végterméket, persze ma már modern gyártósorok ontják magukból a finomságokat Mátészalkán.
A Magyar Élelmiszerkönyv (Codex Alimentarius Hungaricus) 2-51 számú irányelveket tartalmazó kötete már említi is, hogy a Túró Rudi és hasonló csokoládébevonatos desszerteknek legalább 50%-ban tejeredetű alapanyagot kell tartalmaznia.
Volt kihívás a piacra lépésben
Nem elég, hogy a 60-as években nagyon sokan furcsállták a túró és a csokoládé ilyen jellegű vegyítését, de a szocialista hivatalokkal is meggyűlt a baja a gyártónak. A termék neve végül Túró Rudi lett, azonban a nyomtatott sajtóban megjeleníthető reklámokért felelős Hírlapkiadó Vállalat vezetői erkölcstelennek találták az elnevezést. Habár javasoltak egyéb neveket, de ebbe az alapítók nem mentek bele.
A Rudi akkora népszerűségre tett szert hazánkban, hogy a 90-es években már naponta több mint 300.000 darabot készítettek a mátészalkai gyárban, 2013-ban pedig elkészült az ötmilliárdodik desszert.