Villamosmérnökként gyakran szembesülök azzal, hogy az emberek fejében az áramfogyasztás múltja és jelene teljesen összemosódik. Pedig Európa energiaigénye az elmúlt öt évtizedben olyan mértékben változott, amelyet a nagyközönség ritkán lát át. A hetvenes években a háztartások és az ipar még összehasonlíthatatlanul kisebb terhelést jelentettek a hálózatra. Kevesebb elektromos eszköz volt, a technológia egyszerűbb volt, és a gazdaság szerkezete is másként működött. Akkoriban a fogyasztás folyamatos, lassú növekedést mutatott, de közel sem olyan meredek volt, mint ami később következett.
Az ezredforduló és a digitális kor beköszönése
A kilencvenes évek végétől Európa energiafogyasztása ugrásszerűen nőtt. A digitalizáció, a számítógépek, szerverek, klímaberendezések és később az okoseszközök térhódítása alapjaiban változtatta meg a hálózat terhelését. A háztartások egyre több áramot igényeltek, az ipar automatizált rendszereket vezetett be, amelyek ugyan hatékonyabbak voltak, de új típusú, folyamatos energiaellátást igényeltek. Míg korábban a csúcsidőszakok jól körülhatárolhatók voltak, ma már a fogyasztás sokkal egyenletesebb, mert egész nap aktívak a rendszerek. Az elmúlt két évtizedben a kontinens gyakorlatilag elektromos üzemmódra váltott. A közlekedés részben áramra állt át, a fűtési rendszerek hőszivattyúkkal működnek, a gyárakban robotok dolgoznak, a raktárakban automatizált szortírozók futnak, a lakosság pedig több eszközt tart töltőn, mint valaha. Ma Európa áramfogyasztása a hetvenes éveknek akár a kétszerese is lehet, és bár a technológia rengeteget fejlődött, a terhelés folyamatos növekedése óhatatlanul energiakeresési és energiatakarékossági kérdéseket vet fel.
Mi lenne velünk energiatakarékos technológiák nélkül?
Itt jön a képbe az, amivel a saját szakmámban nap mint nap találkozom. A modern világ hatalmas energiaigényét képtelenség lenne kiszolgálni, ha bizonyos területeken nem történt volna radikális váltás. Az egyik legjobb példa erre a világítástechnika. Sokan el sem tudják képzelni, mennyire más lenne ma az európai energiafogyasztás, ha még mindig a régi, hírhedten pazarló halogén izzókat használnánk. Már egyetlen irodaház világítása is sokszorosát emésztené fel annak, amit ma egy korszerű rendszer fogyaszt. Gyakran mutatom meg ügyfeleimnek, mit jelentene, ha ma is halogén lámpák fénye alatt dolgoznánk. Egy nagyobb csarnok esetében a halogén technológia akár tízszer annyi energiát is igényelhetne, mint egy modern led csarnokvilágító rendszer. Ez nemcsak több tízezer forintos különbség havonta, hanem országos szinten terawattórákban mérhető megtakarítás. Ha Európa nem tért volna át a LED-re, a villamos hálózatok jó része ma folyamatos túlterhelés alatt lenne, és a fogyasztók is éreznék ezt a pénztárcájukon. A halogén technológia hőt termel, gyorsan elhasználódik és rengeteg energiát igényel, míg a LED minimális veszteséggel működik és akár tíz évig is kiszolgálja a rendszert.
A jövő energiatudatos megvilágítása
Szakemberként ma már egyértelmű számomra, hogy a világítás nem csupán kényelmi kérdés, hanem energetikai stratégiai tényező is. Ahogy Európa tovább növeli az elektromos hálózatra épülő rendszerek arányát, úgy válik még fontosabbá minden watt megtakarítása. A LED technológia nem divat, hanem szükségszerű alkalmazkodás ahhoz a világhoz, amely egyre több elektromos áramot igényel. Ha valóban fenntartható jövőt szeretnénk, a korszerű rendszerek, például a led csarnokvilágító, nemcsak ajánlottak, hanem nélkülözhetetlenek.